A filmekben annyira egyszerű minden. Az összes tetőre ki lehet menni, akármelyik szomszédosra át lehet ugrani, minden ablak nyitva van, ha nincs, simán átesel rajta és nem lesz semmi bajod. Elhitetik az emberekkel, hogy az élet triviálisan egyszerű. Ha meg nem tolják a valaga alá a bilit, akkor meg csodálkozik. Rémlik valami?
Szegény fiatal srácok meg azt hiszik, hogy tudnak repülni, kame hamézni meg, lányokat seggbe rakni. Mert hogy ott volt! és látta! és olyan egyszerű... Mikor meg csokis lesz a műszer csodálkozik, gondolkozik, hogy ez most hiba a mátrixban? Vagy csak váratlanul megtanult nullával osztani? Ami meg valódi, mint a maunika show azt meg beszüntetik. Pedig ott aztán volt minden, amire egy mai perpubertáskorú arcnak szüksége lehet. Már csak a győzike maradt nekik, szegény tanulni vágyó fiatalkonak.

Szeretnék egy mozgalmat indítani. Pózolj előkelő helyen puruttya pólóban. Tök tuti dolog, addíg amíg ki nem dobnak. De miért dobnának ki? Maximum tajparasztnak, vagy nyomoréknak, esetleg csórónak néznek. És, kit érdekel? Ők nem tudják a Puruttya póló előnyeit, amiért én éjjel-nappal hordom ( Megtekintheted az előnyöket itt , vagy a teljeset itt ) Szóval ilyen apróságokat én a színházban sem hanyagolhatok el. Minél előkelőbb, drágább, puccosabb helyen pózolsz, annál állatabb vagy! Szerény személyem a szolnoki Szigligeti Színházban pózoltam (Dósa Matyival egyetemben). Potenciális célpontok:

• Parlament
• Bazilikák, templomok
• Ejfeltornyok
• Múzeumok, szobrok, hajléktalanok, egyéb kultúrális helyek.

A lényeg tehát a pólóban van.

Pózolj a művészek tablójánál (Dósa Mátyással)